Már a sokadik női sorsot boncolgatja górcső alatt Székely Kriszta rendező, aki Polcz Alaine élni akarása (Polcz Alaine: Asszony a fronton), Winnie homokba zártsága (S. Beckett: Szép napok), Petra (R. W. Fassbinder: Petra von Kant) és Harper (S. Stephens: Harper Regan) vergődése után ezúttal Ibsen hősnője életének összeomlására irányította nagyítóját. A Nórát december 21-én mutatták be a Katona József Színház nagyszínpadán. KRITIKAAlapozható-e kegyes hazugságra a boldogság, és mi a teendő akkor, ha kiderül, hogy a boldogságnak hitt egész valójában csak a képzeletünkben létezett? Van-e kiút a közös életből, amelyet három gyerek köt össze? Az, hogy a házasság látszólagos perfekciója meddig maradhatott volna meg Krogstad leleplezése nélkül, senki sem tudhatja.

Henrik Ibsen Nórája a maga korában botrányosnak számító kérdéseket feszegetett. Ahhoz, hogy a ma emberéhez is szólni tudjon, fel kellett turbózni, ami a szöveget illetően (a dramaturg, Szabó-Székely Ármin és a rendező közös munkája) sikerült is az alkotóknak.

Keretes szerkezetű a rendezés, a nyitóképben Nóra és a többi szereplő között később zajló párbeszédekből hallunk apró részleteket, Helmer Nórát szólongatja játékosan. Az előadás utolsó perceiben hasonló színpadképet látunk, de itt már kétségbeesetten szól a férj szájából és talál süket fülekre felesége neve.Szenteste napján kezdődik a történet, - gyerekek és élő zene - noch dazu, ott is gyerekek (Himmler Andris, Szalai Álmos) játszanak - lebukás, kiborulás, mindez egy skandináv szobabelsőben, ami lehetne akár üvegház is. Balázs Juli modern díszlete „Nórás” babaháznak ugyan nem titulálható, de jólétről árulkodik itt minden, s benne a szép család az i-re a pont. A még tökéletesebb külcsínről élénk színű jelmezek (Nagy Fruzsina munkái) "gondoskodnak".

Ónodi Eszter kezdetben stepfordi felesége kínkeserves műgonddal ügyel az ünnep tökéletességére, de egy-két rezignált gesztus már ekkor sejteti, hogy minden mégsem stimmel a látszatra boldog jólétben. Például mikor rárivall egyre jobban csintalankodó utódaira.

A hullámzó feszültség fokmérői maguk a gyermekek (Varga Koppány/Uhri Domonkos Farkas, Varga Zorka/Varga Szonja, Engárd Emil/Balassa Zsigmond), három égetnivaló rosszcsont, akik a történésekre reflektálva rajcsúroznak végig időről időre a színen.Pelsőczy Rékát láthatjuk a valaha volt jó barátnő, Kristine szerepében, aki most munkát jött kérni Nóra férjétől. Aki szentestére meghívott outsiderként csetlik-botlik a kerekeken guruló karácsonyfával a háttérben. Aki a glamour-girl-szerű Nóra mellett mindig csak színtelen lehet(ett). Talán ez is az oka annak, hogy Kristine igazán emlékezetes pillanataira a Krogstaddal közös jelenetig várnunk kell.

Keresztes Tamás Krogstadja egy neurotikus zsaroló, aki egyre jobban szorongatja a valaha magánokirat-hamisítást elkövető Nórát, míg végül leleplező levele előbb a postaládában, majd Helmer kezében landol és a látszatélet-léggömb kipukkan.

Kocsis Gergely Rankja megannyi abszurd-komikus felbukkanása - hol cowboy-ként, hol szerzetesként - ellenére az egyik legnagyobb terhet cipeli: már csak hetei vannak hátra, így a „mármindenmindegy-érzés” uralja tetteit is. Iszik, szivarozik, megvallja szerelmét Nórának, sőt, erőszakkal próbál közeledni hozzá.

Fekete Ernő Helmere céltudatosan felfelé kapaszkodó férj, akiről kiderül, hogy valójában csak a karrier az, ami neki számít, felesége és a gyerekek pusztán dekoratív kellékekként asszisztálhatnak a magáról gondosan kialakított képhez. Erre döbben rá Nóra is, aki már nem akar hazudni. Megakadályozhatná, hogy férje elolvassa Krogstad levelét, de ez már az a pont, amikor ő az, aki tiszta vizet akar önteni a pohárba, látni, hogy maradt-e valami az életéből, ami valódi.Ónodi a nagyjelenetben, amikor bejelenti Helmernek, hogy elhagyja, először inkább tűnik eszelősnek, semmint ráeszmélősnek. Ízlelgeti a szavakat, amelyek „babaként” soha nem hagy(hat)ták el a száját. Metamorfózisa a kétségbeesett felismeréstől - hogy a lebukás elkerülhetetlen - a döntés megszületéséig abszurd elemek mentén zajlik. Groteszk karaoke-jelenettől kezdve Morticia Addams jelmezén át vezet az út a kinyúlt pulcsis, elkenődött sminkű asszonyig, akinek önálló gondolatai, vágyai vannak. Sajnos valami mégsem működik, az elnagyolt gesztusok, fura grimaszok, fulladozva mondott mondatok sok mindent kiváltanak, de lélegzetvisszafojtva figyelendő drámai perceket nem okoznak. Ez egyébként ebben a jelenetben ugyanúgy igaz a Helmert játszó Fekete Ernőre is.

A zárókép bizonytalanságot áraszt. Nóra néz maga elé a semmibe, arca tanácstalan. Egyáltalán nem biztos, hogy meg is teszi, amit néhány perce eldöntött. Hogy meg meri tenni. Mert a komfortzónán kívüli ismeretlen világ nagyon félelmetes tud ám lenni. Vagyunk így ezzel néhányan...

Fotók: Katona József Színház, ill. MTI/Kallos Bea