Megannyi szenvedő értelmiségi alak után most végre lubickol a neki adott szerepek sokféleségében. Fekete Ernővel a kesergés otthonosságáról, kétkedésről és rendezői módszerekről beszélgettem. No meg arról, mi van akkor, ha színész kolléga rendezi az embert. INTERJÚRevizor: Elég széles az a karakterpaletta, amit most van alkalma játszani: uralkodótól kezdve, hóhéron, látszatboldog férjen vagy döntésképtelen Gogoli hősön át, pedofíliával vádolt papig van itt minden... Ez egy olyan időszak, amikor kijelenthetjük, hogy most jó, hogy nincs ok panaszra?

Fekete Ernő: Elégedettséget egy színész szerintem soha nem érez. Inkább valami olyan vágynak a kielégülését, ami volt bennem korábban, mert pár évvel ezelőtt inkább egyféléket játszottam, általában én voltam a furcsán szorongó intellektus, aki döntésképtelen, akinek sok diplomája van, akinek az élete válságban, aki nagyon gondolkodik. Persze, hogy arra vágytam, hogy ne csak az Ivanovval fémjelezhető karaktereket kapjam. És igen, tavaly kaptam egy hóhért, egy igazi suttyót, kaptam egy II. Edwardot, egy halálosan szerelmes férfiembert, aztán egy furcsa alakot, akiről azt sem tudni, hogy tényleg pedofil-e vagy sem: egy papot. Jó érzés, hogy ennyire sokféle lehetek most. No és most itt van a tutyimutyi Padkaljoszin, a Háztűznéző szerencsétlen alakja.

R: Tulajdonképpen a Hóhérokkal indult el a folyamat, hogy időlegesen vagy sem, de levehesse a szenvedő értelmiségi köntösét?

FE: A Katonában tavaly előtt bemutatott Ahogy tetszik Jaques-ja mellett ugye ott volt a Sirály Dorn doktora: mindkettő más, de lényegében mindkettő egy furcsa, okos kívülálló. És én már nem szerettem volna "okosan kívül állni" hanem szerettem volna "bután benne lenni". És valóban, Martin McDonagh Hóhérokja volt hosszú idő után az első bemutató, amiben más lehetek. Meg talán a Nóra, hiszen Helmer, a férj, ott sem kívülálló.

R: Mi lehet az oka, hogy pont mostanában jött el ez a pillanat, vagy inkább időszak?

FE: Biztos azzal van összefüggésben, hogy a férfiszínészeknek ilyen korban szokott kiteljesedni a pályája. Bár fiatalon is kaptam jó szerepeket, de sosem voltam az ügyeletes szépfiú, aki a pálya elején folyamatosan játssza a jóképű hősöket, amik aztán elfogynak és alig marad neki valami. Én már az elején is nehéz feladatokat kaptam, viszont most, negyven után érzem azt, hogy már sok mindent rám mernek bízni.

R: Ascher Tamással a Sirály után a nemrég bemutatott Háztűznéző volt a következő közös munkája. Milyen instrukciókat adott a rendező Önöknek? Mondjuk valami olyasmit, hogy "legyenek viccesek"?

FE: Nem. Ő ilyet soha nem mond. Mindenki máshogy dolgozik: persze, van olyan rendező, aki tényleg azt mondja, hogy legyél nagyon vicces - Ascher nem ilyen. És ez nem feltétlenül rossz! Van, aki azt mondja a színésznek, hogy bátran, szélsőségesen ugorjon bele valamibe, és aztán nézzük meg hogy milyen, legfeljebb visszaveszünk belőle. Gothár Péter például. Ascher sokkal megfontoltabb, óvatosabb: minden bátor, de felelőtlen  kezdeményezésre azonnal lecsap, hogy olyat nem szeretne látni. Ezzel bizonyos mértékig persze meg is bénítja a színészeket a próbafolyamat elején. A próbákon inkább közös elemzés folyik, és valamerre terelődünk. Igazából minket figyel, és ez alapján alakulnak a karakterek. És amikor a vége felé már valami összeáll, akkor már bátorít, már határozott véleménye van, hogy mit szeretne, milyen irányban dolgozzunk tovább.R: A Háztűznézőben az alapkonfliktust a házasulni készülő főhős döntésképtelensége adja. De ez a határozatképtelenség - én legalábbis úgy érzem - a házasodáson kívül abszolút másra is ráhúzható. Hogy a legtöbben nagyon nehezen vagyunk hajlandóak kimozdulni a megszokott, ergo biztonságos, langymeleg mocsárból... hogy mindenfajta változ(tat)ás kényelmetlenséget és kockázatot szül...

FE: Persze, ez egy parabola. A házasság egy példázat. Az jó hír, ha a nézőnek - vagyis Önnek is - sok minden más is eszébe jut róla (nevet),minthogy képes-e megházasodni ez az ember vagy nem? Ascher értelmezése is ez: az érzés, hogy lemaradunk valamiről. Hogy minden egyes szereplő - a Jordán Adél által megformált menyasszony, és a kérők  is-  úgy érzik, ha most nem lépnek, akkor el fog menni az élet anélkül, hogy valamit tett volna azért, hogy jobb legyen. Ez a fajta rettegés lengi át az alakokat, legalábbis szándékaink szerint. De persze arról is szól, amit Ön mond. A többi kérő valószínűleg elvette volna ezt a szerencsétlen nőt, Padkaljoszin, a hivatalvezető meg nem. Kesergünk, hogy mennyire jó lenne valamit lépni, csinálni, de valójában ez a kesergő állapot az igazán otthonos terep, nem a változtatás.

R: Ibsen Nórájának tavaly decemberben bemutatott verziójában Helmert játssza. Nem először formál meg Ibseni figurát: hogy érzi magát ebben a meglehetősen lecsupaszított, megkurtított verziójú előadásban?

FE: Az előadás címe sem az, hogy Nóra, hanem Nóra - Karácsony Helmeréknél, ez a csupaszított verzió a rendező és a dramaturg olvasata. Ez az ő változatuk, nekünk pedig ezt kell játszani.

R: A nyáron bemutatott, Budapesten csak nem régóta játszott Orlai-produkcióban, a Kételyben a pedofíliával megvádolt Flynn atyát játssza. Bűnös ez a pap vagy sem? Az előadásban végig lebegtetve van. Akkor most melyik a kettő közül?

FE: A darab lényege, hogy kételkedj, mihelyt kimondtad az állítást. Inkább én kérdezek: látva az előadást, Ön mit gondol?

R: Én mindkét verziót lehetségesnek tartom. Amennyire ártatlan lehet, annyira lehet bűnös is.

FE: Na, akkor nagyon örülök! (nevet). Ezek még az első előadások. A nyári, a legeslegelső előadásokban még nagyon jó, egyértelműen pozitív figura volt a pap, ezen muszáj volt árnyalni. Próbáltam egy-két dolgot beletenni, azon a néhány ponton túl, ahol az darab maga is elbizonytalanítja a nézőt az ártatlanságát illetően.

R: Ha valami, hát ez az előadás tényleg elgondolkodtat, kételyt ébreszt...

FE: Igen, gondolunk valamit, és a következő percben már nem azt gondoljuk. Nagyon élvezetes színészi munka! Ha a visszajelzések szerint túl pozitív voltam, akkor hol lehetne ugyanazokat a mondatokat,  indulatokat, helyzeteket kicsit máshogy csinálni, hogy felébresszék a gyanút a nézőben, majd újra az ártatlanságról meggyőzni, de persze a gyanú már örökre ott marad, mint bármely megrágalmazott ember esetében.R:  A két tűz közt őrlődő fiatal apácát alakító Simkó Katalinnal jó pár éve Ibsen Vadkacsájában játszottak apát-lányát, és a bigott igazgatót megformáló Udvaros Dorottyával sem ez az első ennyire intenzív színpadi együttlétük...

FE: Dorottyával a Katonában már nem játszottunk együtt, viszont a Jordán Tamás vezette Nemzeti Színházban igen. A Bartis Attila regényéből, A nyugalomból készült, Garas Dezső rendezte Anyám, Kleopátra férfi főszerepébe ugrottam be még az elején. Ötvenvalahány előadást ért meg. Egy elképesztően furcsa anya-fia viszony története, ami rendkívül intenzív munkánk volt Dorottyával, tehát mondhatom, már "kipróbáltuk" egymást. Ez ott, akkor nagyon jól működött, és úgy látom, most is működik. Jól megy nekünk ez a fajta összefeszülés.

R: Pelsőczy Rékával sem először dolgozott úgy, hogy rendezte Önt, gondolok itt egy másik Orlai produkcióra, a Római vakációra. Mennyiben más úgy dolgozni, ha a rendező egyben színész is?

FE: Egy színész óhatatlanul máshogy lát minket. Máté Gábor ilyen szempontból más, mert ő eléggé el tud ettől vonatkoztatni. Rékában is elég erős tud lenni a rendezői attitűd, ő sem színészként lát, amikor rendez. Ha én rendeznék, szerintem színészként látnám a többieket. Abban a rendezőben, aki "csak" rendező és nem színész, abban van egy nagyon jó értelemben vett rajongás. A lelke mélyén, miközben folyamatosan szid és javít, én ezt a rajongást látom. Hogy mond valamit és a színész az instrukciója alapján máshogy csinálja. Amire ő képtelen lenne, hiszen nem színész. "Szidlak, de valójában imádom, hogy te ilyen jól játszol..." Míg a rendezőben, aki egyben színész is, óhatatlanul ott van az is, hogy "én ezt úgy csinálnám, hogy". Ő igazából a saját megoldásait szeretné viszontlátni a színészkolléga játékában. És ez nem jó. A színész-rendező inkább beállít.R: Pelsőczy Réka "házbéli", hiszen Önhöz hasonlóan a Katona társulatának tagja. De milyen volt a munka Alföldi Róberttel, aki a II. Edwardot rendezte, amelyben Ön az uralkodót alakítja? Ez a munka mennyire volt ördöglakat?

FE: Rövidebb, de intenzívebb próbaidőszak volt. Rögtön az elejétől fogva konkrét elképzelésekkel. Egy teljesen új világ csöppentem, új emberekkel nyílt alkalmam együtt dolgozni, többek között az Örkényes Patkós Mártonnal, vagy Radnay Csillával. Már csak ezért is nagy élmény volt. És szerettem Marlowe darabját is. Nagy csalódás, hogy ritkán játsszuk, de március óta egyszerűen nem sikerült egyeztetni. November második felében lesz csak a következő előadás, szám szerint kettő.

R: A Katonában a Háztűznéző premierjén túl vannak. Mi várja most ott?

FE: Pintér Bélával fogok együtt dolgozni. Kezdődnek a decemberi bemutató, az Ascher Tamás Háromszéken olvasópróbái, amiről egyelőre csak annyit tudok, hogy Máté Gábort alakítom benne. 

Fotók: Szokodi Bea