Amikor a Szkéné nézőterére araszolunk, Kohlhaas Mihály, a bosszúban meghasadt lócsiszár már ott van. És ott vannak a bírák is. Farkasszemet néznek velünk. Ítélet készül. Épp, hogy csak elhelyezkedtünk székünkön, felteszik a kérdést felénk: bűnös vagy ártatlan? Haljon vagy éljen? Itt még az utóbbi győz. És kezdődik a történet.

A konfliktus gyökerét adó két pompás paripát két nő játssza, Bach Kata és Pető Kata, elképesztő mozgással adják vissza a két gyönyörű állat lassú pusztulását. És ugyanők alakítják Kohlhaas lányát és feleségét is. Pető Kata a hitves, aki vállalja, hogy igazságot szerez urának, ám életével fizet érte - a bosszú mostantól érte szól. Bach Kata pedig a kislány, aki a végén apját is elveszíti.

A játékteret már az elején elárasztják vízzel, ami végig a díszlet része marad, ebben járnak-kelnek, küzdenek, fekszenek a szereplők. Ahogyan a gerendák is végig asszisztálnak a játéknak, talapzatuk pedig az ítélőszéki jelenetnél az igazságszolgáltatás ingoványosságát érzékelteti remekül azzal, hogy fel-felborul, és a szereplők kénytelenek újra és újra visszapróbálkozni rá.

Hegymegi Máté rendezése fizikai színház és mégsem. Bár a mozgás kulcseleme az előadásnak, dinamikáját nagy részben ebből nyeri, a szövegnek legalább ugyanakkora jelentőség jut. Sőt, a zene is fontos szerephez jut, főleg, hogy a színészek zenélnek, Nagy Zsolt dobjátéka többször is elképesztő hangulatot varázsol.

Nagy Zsolt Kohlhaas-a törvénytisztelő lókereskedő volt, egészen az őt ért sérelemig. Addig, hogy Tronkai Vencel (Nagy Norbert) elkobozta két feketéjét. A cérna felesége halálával szakad el végleg. Kohlhaas végig bízik az igazságban - hogy igaza van, nem vitás -, bosszúhadjárata mégis féktelen öldöklésbe csap át, és az elkeseredett vérontásnak óhatatlanul ártatlanok is áldozatul esnek. Ez az, a bosszú, aminek jogossága megkérdőjelezhető, és elutasítandó. Kleist klasszikus kisregényének átirata olykor áthallásoktól sem mentes, ám ezek nem öncélúak, simán illeszkednek a mai szövegbe.

A Szkéné, a Zsámbéki Bázis és a MASZK közös produkciójában Fehér Lászlót, Jankovics Pétert, Kárpáti Pált, Király Attilát, Pallag Mártont és Horkay Barnabást láthatjuk még. Az előadást legelőször júliusban mutatták be a Zsámbéki Színházi Bázison, a budapesti premier szeptember 11-én volt a Szkénében, ahol legközelebb októberben tűzik műsorra.

Hegymegi Máté Horváth Csaba osztályában végzett a Színművészetin, a legelső "színházrendező-fizikai színházi koreográfus" osztályban. Nagy Zsolttal nem most dolgozott először, Moliére Amphitryonjának Dunaújvárosban bemutatott verziójában már rendezte őt. Budapesten két, jelenleg is futó darabot koreografált: a Marat/Sade-ot és a Cukor Kremlt, mindkettőt a Katonában.

Fotók: Mészáros Csaba