Shira a Mikvében, Sen Te a Jóembert keresünkben, Blanche A vágy villamosában, és 17. éve változik imádnivaló kutyává a Sylviában. Az amerikai avantgárd jeles képviselője, Robert Wilson rendező nevével fémjelzett, 1914 c. cseh-szlovák-magyar előadásbanpedig ő az egyetlen magyar színésznő. A nyáron két filmet is forgatott. A Dumapárbajt, amiben menedzsert játszik, nemrég mutatták be, Kern András elmúlást boncolgató, Gondolj rám c. filmjét pedig még csak majd ezután láthatjuk a mozivásznon.

Eszenyi Enikő, a Vígszínház nemrégiben újraválasztott igazgatója ezúttal színésznőt alakít a Pesti Színház márciusi bemutatójában, Molnár Ferenc A testőrjében. Partnerei Stohl András, Kern András, Vári Éva, Gilicze Márta, Szatmári Liza és Kerekes József. Az előadást Valló Péter rendezte. Eszenyi Enikővel az utolsó próbák egyike után beszélgettem.

Több mint száz évvel ezelőtti az első, legendás Testőr-előadás (Varsányi Irénnel és Csortos Gyulával a főszerepben – a szerk.), aztán ott a hatvanas évekbeli, Várkonyi Zoltán-féle rendezés (Ruttkai Évával és Darvas Ivánnal). Hogyan esett a választás most, 2015-ben Molnár Ferencnek erre a remekére?

- Mi minden évben, vagy mondjuk minden második évben gondolunk Molnár Ferencre, hiszen ő a házi szerzője a Vígszínháznak, és pontosan itt, a Pestiben és a Vígben most is megy a Játék a kastélyban, itt volt az Egy, kettő, három Kern Andris főszereplésével, aztán Az ibolya, Fesztbaum Béla pedig megrendezte A monoklit. Ezt a darabot, A Testőrt most Valló Péter választotta.

Stohl András 2013 óta tagja a Vígszínház társulatának, de színpadon most játszotok együtt először, ráadásul egy szenvedélyes színészházaspárt alakítotok. Milyen volt ez a találkozás, rögtön, az elejétől értettétek egymást?

- Nagyon jó volt együtt a munka! Valló Péter egy nagyon fontos rendező az életemben, nagyon sokat dolgoztam vele, az Andrissal viszont még soha nem dolgoztunk, még filmben sem játszottunk együtt. Ez volt az első közös munkánk és szerintem nagyon jól illünk egymáshoz, teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Szeretek vele játszani.

A testőr után küszöbön egy másik bemutató, Brecht-Weill Koldusoperája, az előadás rendezője Bodó Viktor, a nemrég megszűnt Szputnyik vezetője. Mit gondolsz, miért történt, ami a Szputnyikkal történt, ez valami tendencia Magyarországon, hogy alternatív társulatok megszűnnek?

- Nézd, itt a Szputnyikot mi nagyon szeretjük és nagyon sajnáljuk, hogy ennek vége van. Az ember folyamatosan hozzá van szokva ahhoz, hogy színházak bezárnak, társulatok megszűnnek. Amennyire lehetett, mi végig nagyon támogattuk őket, és nagyra becsüljük az ő munkájukat, Viktor kvalitásait. Egy nagyon komoly rendezőről beszélünk, akinek a társulatából lesznek, akik a Vígszínházban folytatják a színházi életüket, és remélem, hogy Viktor is jön még rendezni, és egy picit újra össze fog majd állni. De ez most eléggé megviselte a társulatot.

Ha meg kéne határoznod a magyar színházak, a magyar színházi élet helyét az európai palettán, hova sorolnád?

- Nézd, én tényleg sok helyen jártam, legutóbb Reims-ben (Robert Wilson 1914 című előadásával – a szerk.), és úgy érzem, hogy ez kivételesen magas színvonalú színházi élet, ami nálunk van. Ezt tényleg minden elfogultság nélkül mondom! Amúgy meg nagyon egyszerű: ki lehet menni Bécsbe és végignézni a Burgtheater előadásait, összehasonlítani a mieinkkel: egyáltalán nem vallunk szégyent! Ha meg kimész mondjuk Londonba, akkor találsz nagyon sok musicalt, de komoly, értékes darabokat nem. A West Enden egy Bulgakovot egész biztosan nem tudsz megnézni.

Nemrég eldőlt, hogy újabb öt évre te leszel a Vígszínház igazgatója, sőt, nemcsak te újrázol: több fővárosi színház élén is maradt az eddigi vezetés (Bán Teodóra a Szabad Tér Színházat, Mácsai Pál az Örkényt, Meczner János a Budapesti Bábszínházat, Novák János pedig a Kolibri Színházat igazgatja tovább – a szerk.). Milyenek lesznek a következő évek, évadok a Vígben? Folytatjátok ugyanúgy, ahogy eddig, vagy lesz amit másképp csináltok?

- Szeretnénk ugyanazt az utat folytatni, a következő évadoknál azonban nagyobb figyelmet fogunk a gyerekekre fordítani, azt nagyon fontosnak érzem. Az elmúlt öt évben nem csináltam gyerekeknek előadást, és ezért egy picit fáj a szívem, és biztos, hogy ezzel el kell számolnom. Nagyon jó előadást vagy előadásokat szeretnék gyerekeknek.

Mi a helyzet a Vígszínház védjegyévé vált „női vonallal”: ugyanilyen hangsúlyos marad?

- Természetesen. Március 8-án nyílik a „nők hónapja”, külön bérletet állítottunk elő nőknek. A Nők Lapjával közösen hívjuk fel a figyelmet a nőket érintő aktuális kérdésekre, a nálunk repertoáron lévő „női darabokkal”. A nyitórendezvény helyszíne a Pesti Színház, ahol elsőnek a Fátyol nélkül c. darabot láthatja a közönség.

Az írás 2015 márciusában jelent meg az Euronews oldalán. A fotót Gergely Beatrix készítette.