Mélabús love story az ötvenhat utáni Budapesten - szigorúan Korál-rajongóknak. A Kádár-kor bezárt világába transzportált történet egy vidékről a fővárosba érkezett gyári munkás és egy elvált asszony találkozásáról. Zenés kísérlet a kor társadalomrajzára, tragikus történet az egyén felelősségéről. Mindez a József Attila Színház színpadán. KRITIKAKertész Ákos Sikátor című regényének zenés adaptációját Verebes István vitte színre az angyalföldi teátrumban. Csavargyár utcai bérházat formáz a díszlet (Mira János munkája), gangos belső udvart látunk: gumiabroncsok és rozsdás roncsok - ötvenhat barikádjainak mementói? - kupacán áll a bérlőnek kiadott ágy, egy szabóműhely bejárata, de a későbbiekben szobaként, mi több, stadiontribünként is funkcionál. Tordai Hajnal jelmezei korhűek, a látványos rozsdatemetői díszlettel együtt színes-szagos népszínházi jelleget adnak az előadásnak.

A jobb életet a nagyvárostól remélő Makra Vince számára keserves csalódás a "pesti álom": egy gyárban robotol éhbérért. Kilátástalanságába mint reménysugár szűrődik be egy nő, Gabi lénye. De Gabi elvált asszony, egyedül neveli kisfiát, volt férje ötvenhat miatt tölti két év két hónapját. Múltjával leszámolni képtelen, a kor erkölcseinek értelmében új élet kezdésére alkalmatlan és ezt vallja is. Némi vívódás után mégis egymásra találnak, ám szabadul a volt férj, vissza akar térni Gabihoz, aki szakít Vincével és visszafogadja korábban is brutális egykori urát. Később mégis visszatérne Vincéhez, aki képtelen dönteni, majd bekövetkezik a tragédia: a volt férj halálra szurkálja Gabit.

Zöld Csaba csavargyári munkása, mint a jégen topogó lúd, úgy viselkedik a pesti flaszteren - úgy áll rajta az öltöny is - tragikus hőse a történetnek, döntésképtelenségével okozója a tragédiának, a bűntudat élete végéig kíséri. Zöld Csaba énekhangja élvezhető. Ellentétben Korponay Zsófiáéval, akinek Gabija szenvedélyektől mentes, a korszellemnek megfelelően fegyelmezett fiatal nő, aki kellő határozottság híján, dönteni szintén képtelen. Saját késlekedése legalább annyira okozója saját vesztének, mint Vince hezitálása.A jobb sorsra érdemes, de a számukra elrendeltetett élet sablonját levetni képtelen szerelmesek történetének margóján a legkülönfélébb alakok tűnnek fel. A mindennapok szenvedései mellett Ömböli Pál – mint volt férj - dúlja szét a törékeny boldogságot. A fehérmájú főbérlőasszony szerepében Molnár Zsuzsa vetné rá magát Vincére, Chajnóczky Balázst a nőfaló és -verő Szakály Janiként, amolyan „szeme se áll jól”-fajta férfiként láthatjuk. Kisebb, de annál karakteresebb szerepekben további melósok, kurvák (Verebély Mónika, Jakus Szilvia), és a bérházak jellegzetes figurái (Márkó Eszter görbehátú öregasszonya) haladnak át a színen, Láng Józsefnek a halálhírt közlő orvosként jut röpke jelenés, az első felvonás végén pedig Galambos Erzsi jutalom-jelenését láthatjuk: ő a jelenleg jósnőként funkcionáló egykori színésznő, Sorotárné. Szólóját nyílt színi tapssal jutalmazza a József Attila Színház - minden bizonnyal - törzsközönsége.Verebes István rendezése a zenére koncentrál, ez már az előadás nyitóképénél kiderül, amikor a díszletbeli televízió képernyőjén feltűnik a dalok szerzője, Balázs Fecó. Sajnos ez a koncepció mind a két felvonás alatt kitartóan megmarad, így a Ballada inkább tűnik régi, illetve új Korál-dalok közé írt szöveges részek és a zene váltakozásának - utóbbi felé tolva el a hangsúlyt -, semmint a fél évszázaddal ezelőtti, a boldogulást megfojtó, tehetetlenségre kárhoztató miliőt megmutató alkotásnak. Nem okolja sem a társadalmi környezetet, sem az egyént: egyszerűen csak elmesél.

A csavargyári munkás boldogtalan története tele van vendégszövegekkel (Vince és Sorotárné zárójelenetében például elhangzik: „küzdj és bízva bízzál”). A zenés műfajba oltott Kádár-kori látlelet Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című regénye alapján készült legendás musicalt juttatná eszembe, ha nem lenne ordító a különbség a kettő között. Az erős regény-alap mindkettőnél adott, és bár az indíték mindkét darabban más, a gyilkos szerszám, a kés mindkettőben azonos - az áldozat is nő. Csak az angyalföldi tragédia kevésbé fog meg, mint a csillebérci. És erről nem csak és kizárólag a Korál tehet.

Az Angyalföldi Balladát december 12-én mutatták be a József Attila Színházban.

Fotók: Marjai János (MTI)