Október 16-án mutatták be Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című drámáját a Katona József Színház Kamrájában. Az előadás rendezője Gothár Péter.L-alakú díszletet (ugyancsak Gothár Péter munkája), egy padlástér zsúfolt, hatvanas évekbeli tárgyakkal berendezett kuszaságát üljük körül a Kamra ugyancsak l-alakban elrendezett nézőterén. Már-már hangulatos, mégis fullasztó összevisszaság ez, sarló-kalapács a falon (később még fontos szerephez jut), a csúcs pedig a szoba közepén lévő süllyesztett fekvőhely, ami a nézőtérről leginkább sírszerű gödörnek látszik. Ott alszik, próbál szeretkezni és hal meg a főszereplő. De ne szaladjunk ennyire előre.

Kis János (Ötvös András) művészember ebben a padlástéri bérleményben tengeti napjait, hol partnerével, Máriával (Rezes Judit), de az idő nagyobb részében inkább egyedül. Míg a sorozatos lakbérelmaradás miatt ki nem teszik. Azaz csak tennék. Kis figurája testesíti meg a kor illúzióvesztett értelmiségét, aki baráti társaságokat fogad és iszik, iszik és baráti társaságokat fogad. Élete háromszorosan is zsákutcába jutott: tanítani már nem tanít, mert kirúgták állásából. Mária elhagyta. Művészként is kemény kritikát kapott. Magányos, csakúgy mint Oszlopos Simeon. Oszlopa is van: fa tartógerendán gyülekeznek a kudarcok írásos bizonyítékai: a felmondólevéltől a nemkívánatos társbérlők szerződéséig minden papírlap ugyanazon a szögön végzi.Üde színfoltja a darabnak a haszonleső Vinczéné (Szirtes Ági) minden egyes felbukkanása. Az idős nő perverziója, hogy mások cipőjét szagolgatja és próbálgatja, és a dugiital sincs tőle biztonságban. Ráadásul a büdösbogaraktól sem irtózik. A gonoszságtól meg pláne nem. Különleges észjárású asszony. Butának nem buta, de a műveltség hiányzik belőle.

Kis János szerint életének válságaira egyetlen válasz létezik: ha a „körülmények pártjára áll”, azaz folytatja a rosszat, vagyis az önsorsrontás, a kétségbeesés negatív erkölcsi gesztusaival válaszol. Erre kínál kiváló alkalmat a társbérlő házaspár (Pálos Hanna és Kocsis Gergely) érkezése. Az új lakók kis bérleményének egyik szobájába költöznek be, ő pedig elhatározza, hogy elcsábítja Zsuzsit, a fiatalasszonyt. Ez meglepően hamar sikerül is. Majd felkelti a féltékenységet a férjben. Zsuzsi „megrontásának” azonban itt még nincs vége. Vinczéné és Kis a tehetős Müller (Elek Ferenc) kezére játsszák a bűntudatba belekábult nőt, aki miután ráeszmél arra, hogy voltaképpen "prostitualizálták", a sebtében felkapott sarlóval nyakon szúrja Kis Jánost. A sors válasza, a büntetés tehát nem sokáig váratott magára: Kis János élettelen teste a süllyesztett ágyféleségre zuhan. A groteszk akkor éri el csúcspontját, amikor Vinczéné egy szál vörös virágot dob utána, akár egy sírgödörbe. A sír, ahol az értelmiség - minden reményvesztettségével együtt - elsüllyed.Sarkadi Imre 1960-ban dolgozta át drámává az eredetileg már 1948-ban elkezdett Oszlopos Simeont, az elvetélt értelmiség közérzeti válságáról és vívódásáról. A korabeli társadalmi vákuum, az erkölcsi problémák újszerű, drámai ábrázolójaként Sarkadi a „mindennemű hittérítők által sugallt” és a valódi, megélt élet közötti különbség konfliktusával magyarázta az elidegenedett, elmagányosodott városi ember rosszra törekvését. 

Eszközei több mint ötven év elteltével is bámulatos erővel hatnak, mert az értékválság és az elvetéltség sajnos megmaradt, legfeljebb a csomagolás változott.

Fotók: Dömölky Dániel