Újra kellene nézni a filmjeit. Mármint Marlene Dietrich filmjeit. Gyerekkoromban (vagy már gimnazista voltam, ki tudja) leadtak egy életműsorozatot a Kék angyaltól a Vád tanújáig. (A Just a gigolo persze akkor még nem volt elérhető. És ha már itt tartunk, RIP, David Bowie)
www.youtube.com/watch?v=yyvECYtrhDM

Bejegyzés: A Fullajtár-Dietrich párhuzam

A Bodó Viktor-féle Revizor után mindig egy kicsit tartok attól, hogy ilyen vagy olyan dráma "alapján" állítanak színpadra valamit. Annak ugyanis vajmi kevés köze volt Gogolhoz (nem is ez volt vele a bajom), de ez nem ide tartozik. Az Istenítélet akkor a tulajdonképpeni Miller-darab, vagy ha nem, akkor miben tér el tőle? A leírtak alapján egyébként azt hiszem, újból elmegyek a Vígbe. Köszönet a posztért, felkeltette bennem az érdeklődést.

Bejegyzés: Fejére szól, ki szót emel

Csőcselék mindig lesz, ahogy Proctorok is. Mindenesetre el fogok menni megnézni az előadást!

Bejegyzés: Fejére szól, ki szót emel

Szenvedélyes.

Bejegyzés: A Fullajtár-Dietrich párhuzam

Jó írás, mély gondolatok. Anton Pavlovics ilyen értő nézőket és színikritikusokat kívánhatott magának. Чайка

Bejegyzés: Te rendben vagy? Én nem