Goda Kriszta tarkopaszra nyírt lakótelepi kamaszai és csattogó bakancsaik egy hónapja szállták meg a magyar mozikat. Azaz csak szállták volna, a Goda-Divinyi alkotópáros "nem gárdafilmnek" beharangozott Veszettekje ugyanis jóval a várt nézettségi mutatók alatt produkált. KRITIKA.A fiktív településen játszódó történet jeleneteinek oroszlánrészét Várpalotán és Kazincbarcikán vették fel - tökéletes helyszínválasztás. A filmbeli kisvárost Tarnád névre keresztelték az alkotók, hogy véletlenül se hozhassa senki összefüggésbe a magyar valósággal. Na, ez a legnehezebb. Párhuzamot NEM keresni a szegényebb társadalmi rétegek radikalizálódási hajlama és a bemutató előtt még "magyar Amerikai história X-ként" emlegetett Veszettek sztorija között.

Hogy miért? Adva van egy lepusztult iparváros, ahol munka alig, és a hosszabb távú perspektíva egyenesen zéró. Az ifjúság számára az egyetlen szórakozási lehetőség a diszkó. Kisstílű balhékkal próbálják feldobni a szürke hétköznapokat, a településen virágzik a bűnözés. Ebbe a miliőbe lovagol be motorján az új rendőrfőnök (Fenyő Iván), és veszi kézbe a kallódó srácokat. Civil rendvédelmi szervezetbe verbuválja őket, ami az apaképet nélkülöző tanulatlan suhancok esetében kitűnően működik: a legkönnyebben manipulálható alanyok ők. Hamar kiderül - persze nem a fiúk számára - hogy a vezér csupán saját hatalmi törekvéseihez használja őket eszközül. Célja a tarnádi polgármesteri szék - és ez minden eszközt szentesít.

A központi figura azonban mégsem a karizmatikus rendőrparancsnok, hanem egy testvérpár, Joci (Klem Viktor) és Máté (ifj. Vidnyánszky Attila). A követendő példát nélkülöző - igazi apjuk börtönben ül - fivérek eltávolodása nagyjából a film közepétől már magában hordozza a tragikus végkifejlet lehetőségét. A jófiú, és a rosszfiú testvér érdekei ütköznek, sőt egyiküknek saját érdekeiért fel kellene áldozni a másikat, plusz egy szerelem is közéjük áll. A spoilerezést elkerülendő, csak annyit mondok: nincs boldog vég - hogyan is lehetne.

A technikai megvalósítás előtt azonban le a kalappal. Baljóslóan sötét tónusú, gyönyörűen fényképezett felvételekkel (operatőr Babos Tamás), tökéletes helyszínválasztásokkal (a mátyásföldi reptér melletti művelődési házból kreált diszkón például alig kellett változtatni, hogy meglegyen a szegényes-nyomasztó szocreál miliő) és dinamikus zenével (magyar filmekben szokatlan módon sokkal) tolják az arcunkba: hagyjon fel minden reménnyel, aki a jó ideje halott iparvárosba született. Az egyetlen esély a kiugrásra Máté esetében csillan fel, hiszen neki van egyedül értelmes célja: tehetséges futó. Goda nyitva hagyja a kérdést: mit tud ezzel kezdeni a fiú és főképp milyen áron.

Jól sikerült film-e a Veszettek? Az az érzésem, mintha Goda Kriszta gumikesztyűvel nyúlt volna hozzá a témához, ami Sas Tamás hasonló történetet feldolgozó 1999-es Rosszfiúkja után (forgatókönyvírója ugyanaz a Czető Bernát László volt, akinek kisregényén a Veszettek cselekménye is alapul! - a szerk.) pedig igazán nagyot szólhatott volna. Adva volt egy érdekes forgatókönyv, adva volt egy valós, kiélezett társadalompolitikai helyzet, adva volt nem kis állami támogatás, csaknem 700 millió forint. És mi lett mindebből? Profi módon kivitelezett óvatoskodás. Mert ha valaki 2014-ben Magyarországon (a forgatás tavaly nyáron zajlott - a szerk.) a közösség manipulálását akarja feldolgozni, egy "ártalmatlan" rendvédelmi szervnek induló, szélsőségekbe átcsapó banda történtén keresztül, akkor az ne óvatoskodjon. Egy olyan országban ahol mindenki tudja, mit jelent egy kopaszra borotvált fejű bakancsos bomberdzsekisekből álló társaság, a legelmaradottabb, leginkább nincstelen régiókban teret hódító csoport, nincs helye (ál)szemérmességnek. Az is érthetetlen, hogy miért nem mondják ki a filmben soha a "cigány" szót - a városban élő kisebbséget csak "telepiekként" emlegetik. Ha meg nem azok, akkor miért roma származású - vagy romásított (lásd. Törőcsik Franciska) színészekkel játszatták a helyi etnikumot. Az is kérdés, hogy mit üzen(het) egy olyan jelenet, ahol a kisváros piacán zsebtolvajkodó "telepieket" szétverő kopaszokat almával jutalmazza az árus néni. Mely politikai pártnak szolgáltat(hat) propagandát.

Mitől tartott vajon a rendező? Hogy túlságosan éles reakciókat korbácsol, ha egy igazán ütős drámát csinál? Goda Kriszta többször nyilatkozta, hogy "nem a magyar állapotokról forgatott dokumentumfilmet". Idáig rendben is van, hiszen a Veszettek játékfilm, kiváló színészi alakításokkal (Bata Éva, Györgyi Anna, Molnár Piroska, Nyári Oszkár), azonban mégsem jut el sehova. Nincs tanulsága. Nincs üzenete. Ilyen témához nyúlni ma Magyarországon, bizony - tetszik, nem tetszik - a Magyar Gárdára reflektál. A Veszettek gárdafilm - csak éppen gyáván az.

Pszichológiai kíváncsiság vezérelte "tökös" társadalomkritikáról, ami kíméletlenül tükröt tartana a magyar valóság elé, szó sincs. Pedig a habkönnyű vígjáték (Csak Szex és más semmi) és a thriller (Kaméleon) műfajában már bizonyított Goda Krisztától valami ilyet vártunk volna.